• 1
  • 2
  • 3
  • 4

Figyelemzavar

 

Figyelemzavar

Ha beszélünk a gyerekkel a problémájáról, metafórával talán így jellemezhetjük ezt az állapotot: „a te agyad jól működik, csak egy kicsit rövidlátó”, „az eszed úgy működik mint egy számítógép, amelyiknek a memóriája olyan nagy (nagyon jó), hogy valami mindig kipotyog belőle, mielőtt a merevlemezen eltárolhatnád”.

Serdülők esetében előfordul, hogy úgy érzik „bolond vagyok” vagy fogyatékos és szorongani kezd, hogy ezt mások is felfedezik. Semmit sem szeretne jobban, csak azt, hogy ő ne üssön el a vele egykorúaktól.

A figyelemzavar szindrómája soha nem azonos a „a tudatalatti félelem a sikertől”, „az akarat betegsége” vagy az „erkölcsi kudarc” mítoszával. Nem „jellemgyengeség” és nem is a neurózis valamelyik formája. Az érintett gyerekek, serdülők, felnőttek „nem buták, lusták és bolondok.”

A gyermekeknek a nap folyamán többször van emlékezetkihagyása, álmodozónak tűnik, olyannak, mintha „nem lenne jelen.”

Kisgyerek korban és az iskola megkezdése előtt a gyerekek gyakran nyugtalanok.

A figyelemzavaros gyerek gyakori kudarca és a környezet értetlen reakciói, valamint az állandó büntetéssel való fenyegetőzés, különösen a hiperaktivtás nélküli figyelemzavaros gyerekeknél az elvárásoktól való szorongással és a kudarctól való félelemmel járnak. Ezek a magas feszültségi szintek  szomatizáló jelenségekhez vezetnek, amely fej és hasfájás képében jelentkezik. Serdülőkorra jellemző az iskolakerülés. Tanulmányok kimutatják, hogy a figyelemzavarban szenvedő gyerekek mintegy 30%-a szenved még felnőtt korban is valamilyen szorongástól.

Módszerek

Soha nem szabad a figyelemzavart a személyiségtől és a környezettől elszigetelten kezelni! Az alábbi szempontokat mindig vizsgálnunk kell:

  • temperamentum

  • szocializációs és tanulási folyamatok

  • testvérsorban elfoglalt hely

Neurológiai vizsgálat mellett, szükséges elvégezni a pszichológiai tesztvizsgálatokat, alapképességek, a koncentráció, az impulzivitás felmérése érdekében, valamint az észlelés vizsgálatokat és a részképességi zavarokat fel kell mérni.

Szorongásokra, hangulatváltozásokara, a felismerhető belső feszültségre, az agresszív megnyilvánulásokra, elutasításra úgy a szülőnek, mint a pszichológusnak figyelni kell.

Amikor a gyerekkel teszteket végzünk, sokszor előfordul, hogy feladat közben a gyerek nehéznek véli a feladat megoldását, megkérdezi „muszáj nekem ezt megcsinálni?”, esteleg azt, hogy utálok számolni. A figyelemzavaros gyerek nem működik szívesen együtt az intelligencia tesztekben. Hamar felismeri, hogy a felnőtt akivel beszél „méltó ellenfele”-e és hogy a másik kedveli-e őt. Csak az ilyen személynek szavaz bizalmat, és csak az ilyen módon viselkedő személy  számára fog megnyugtató és értékelhető eredményt produkálni.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kétszemélyes szituációban a figyelemzavaros gyerek tünetmentesnek tűnhet.

A diagnózis felállításakor ki kell hangsúlyozni a szülőknek, hogy a figyelemzavart SOHA NEM NEVELÉSI PROBLÉMA OKOZZA, másrészt semmiféle terápiás eljárással nem gyógyítható vagy szüntethető meg.

A terápia célja az lehet, hogy a gyereket megtanítsa az önmagával való kompetens bánásmódra és a szülőket, nevelőket megtanítani kompetens módon bánni a gyerekkel.

A hatás a gyerek önértékelésének növekedése, a család tehermentesítése, valamint megértés és nevelő hatású segítő eljárások kiépítésével a másodlagos problematika leépítése.

vissza

Hozzászólások

Esettanulmányaim

Enni vagy nem lenni?

Barangolások a bulimia …

Fényes Heroin

Esettanulmányomban egy multiszimptómás tünetekkel …

Kamasz-panasz

Problémás serdülő diagnosztikája és terápiája a …

Kapcsolat

Konzultációs helyszínek

2360 Gyál, Széchenyi u. 30.

1136 Budapest, Pannónia u. 25.

Terápiás helyszín

1136 Budapest, Pannónia u. 25.

Telefon

(30) 446 3559

E-mail

tabitsarolta@gmail.com

Rólam mondták

György, 57 éves állatorvos

"A terápiában kicsit újra gyermek lehettem és a szeretetteli, oldott légkörben azt a figyelmet tapasztalhattam meg, mint drága szüleim társaságában.  Jól esett az időutazás, sok könny, nevetés és a végén egy kis "újjászületés". Kár, hogy nem korábban kezdtem el. Sok szorongós-mélabús évet megspórolhattam volna." 

Gábor, 55 éves vállalkozó

"Egy végzetesnek hitt betegség teljesen padlóra küldött. Az orvosok mellett az ő Simonton-terápiája és végigvezetése a gyógyulásom állomásain segített a legtöbbet. Még ma sem hiszem el, hogy itt vagyok..." 

Katalin, 44 éves óvónő

"Sarolta nagyon sokat segített abban, hogy fel tudjam dolgozni a családtagjaim elvesztése miatt érzett fájdalmamat és megengedjem magamnak újra a reményt, a vidámságot; az állandó önmarcangolás helyett a jövőbe vetett bizalmat..." 

Keiati, 16 éves diák

"Saci nénihez szerettem terápiába járni, mert amit a szüleimnek és a barátaimnak sem mertem elmondani, azt nek igen; és mindig érdeklődő, nyitott és türelmes volt velem."

Sámuel, 36 éves hitoktató

"Az én terápiámban az volt a legjobb, hogy nem akarta megváltoztetni az értékrendem, az ízlésem, a hitem (bevallom, eleinte féltem ettől) és úgy fogadott el, mint a lelkipásztor az ő megtévedt bárányát - csak hallgatott, terelgetett és gondolkodásra késztetett; az életem mozaikcserepeinek összeillesztésére."