Problémás serdülő diagnosztikája és terápiája a szülő aktív bevonásával - konzultációs esettanulmány
Esetválasztásom indoklása
15 éve dolgozom nevelési tanácsadóban, voltam gyakorló pszichológus, később szakpszichológus, jelenleg vezetői teendőim mellett is ellátok pszichodiagnosztikai és terápiás munkát pár órában.
Eseteink nagy részét valamilyen intra vagy interperszonális konfliktus mélyebb mozgatórugóinak feltárása és átdolgozása, majd a megküzdési stratégiák feltérképezése után egyfajta „személyiség felnövesztés” teszi ki. E terápiás kapcsolat csak akkor lehet sikeres, ha sikerül megnyerni a szülők bizalmát (hiszen ők „hozzák be” a klienst a terápiába, a tanácsadóba) és együtt tudunk működni azzal a „protenciális térrel” (oktatási intézménnyel, óvodával, iskolával, kollégiummal) ahol a tünet megjelent, fennáll és „problémát okoz”. Csak a gyermek-család-intézmény kölcsönös együtt munkálkodása vezethet el változáshoz.
Az itt megírt esettanulmány a klinikai pszichológia szabályait követi, ahogy egy pszichodiagnosztikai tanulmánynak fel kell épülnie.
Nem tudtam – és őszintén bevallom – nem is akartam kibújni szakmám, hivatásom a klinikai pszichológia protokollja alól. Bízom benne, hogy az eset jól demonstrálja a nevelési tanácsadókba kerülő esetek egyik tipikus példáját, amikor a születés óta fennálló folyamatos traumatizáltság kamaszkorra összetett tüneteket okoz. Ebben a rendszerben benne van a család, az iskola, az adott társadalmi kor, amelyben élünk. Ebben a tanulmányban az egyén, a kliens szemszögéből mutatok be egy diagnosztikus munkát és ízelítőt adok a közös együttgondolkodásból.
Úgy vélem, az eset által képviselet probléma gyakorisága és tanulságos minden pedagógus számára elgondolkodtató lehet. Emellett a pszichológusban is keverednek érzelmek, gondolatok, elbizonytalanodások és persze a végső kérdés: mennyire sikerült tartós változást, „gyógyulást” elérni?
A beteg és problémájának bemutatása, diagnózis, módszerválasztás
Előzmények
Esettanulmányomban egy 12 éves kiskamasz lányt mutatok be, akit az anonimitás szabályai szerint Ibolyának fogok a továbbiakban nevezni. 2013 májusában szakszolgálatunkhoz Ibolyát tanárai küldték be vizsgálati kérelem kapcsán. A beküldőben problémaként jelölték meg, hogy a tanuló nagyon érzékeny. Ilyenkor hisztérikus, türelmetlen, szétszórt, figyelmetlen és fegyelmezetlen az iskolában. A szakvéleményben foglaltak szerint javasoltuk, hogy vegyen részt Ibolya terápiás foglalkozásokon 2013 szeptemberétől. Az újabb iskolai beküldőben már az állt, hogy
"Ibolya tanulmányi eredménye sokat romlott, ötödik osztályban öt tantárgyból áll bukásra. Magatartásával rengeteg probléma van, alig motiválható. A szülővel nehéz a kapcsolattartás, sokat dolgozik."
2013 szeptemberében az édesanya bejelentkezett hozzám, időpontot kért, kétségbeesetten.
Az első interjú és exploráció
2013 őszén került sor az édesanyával az első interjúra. Ibolya édesanyját a továbbiakban Rozáliának fogom nevezni. Rozália vékony testalkatú, sovány, negyven év körüli, roma származású nő.
Találkozásunkkor nőies szövetkabátot viselt. Arca kissé beesett, szemei karikásak, testtartása kissé görnyedt. Rozália elmondta, hogy Ibolya rossz társaságba keveredett. Nyáron csoki lopáson kapták. Videó bizonyította, hogy részt vett a társasággal a lopáson, bár ő maga nem tulajdonított el semmit. Így ő nem kapott semmi büntetést. Elmondta, hogy rosszul esik számára, hogy nem oszt meg vele mindent. Dohányzik Ibolya, ahogy ő is, ezért elmondása szerint sokáig nem is vette észre rajta. Ibolya megosztotta anyjával, hogy
"füvezni is szokott."
Az édesanya folyamatos panaszáradata fokozódott. Történetekbe vágott bele, egymás után. Az az érzésem támadt, hogy a történeteknek ő az elszenvedője teljesen tehetetlen, tanácstalan. Az a benyomásom támadt, hogy mivel nagy a probléma, most már szeretne közbe avatkozni, de nem tud és ezt a felelősséget sem tudja felvállalni. A dolgok csak megtörténnek velük, de ő maga képtelen befolyásolni bármit is.
Ibolya rendszeresen elkésik az iskolából, reggelente nem tudja az édesanyja felkelteni.
"Már mindent megpróbáltam, könyörgök neki, de semmi."
Az igazolatlan hiányzások miatt az édesanya már felszólítást is kapott. Olykor még az utolsó órát is ellógja. Rozália szerint Ibolya lop tőle, eltűnt már 1000 és 10 000 forint is, de ezt nem tudja biztosan.
Nincs tudomása róla, hogy honnan és miből szerezheti meg a drogot, de ugyanakkor azt is elmondta, hogy Ibolya nővére már régóta szív marihuánás cigit. Ibolya nővére, ahogy betöltötte 18. évét elköltözött otthonról barátjához, az édesanya nem látogatja, ugyanakkor a lány gyakran megfordul otthon. Ilyenkor pénzt kér, mosni valót visz haza. Rozália elmondta, hogy
„nem is meri meglátogatni őt, Ibolya már volt, ő meséli, hogy milyen körülmények között élnek. Ez a fiú jobbikos.”
Jelenleg az édesanya barátjával élnek együtt Péterrel, akivel a lány nem találja a közös hangot. Gyűlöletesnek nevezhető a kapcsolatuk, Ibolya még mindig az apjáért van oda. Ibolya édesapja jelenleg Kanadában él, ahonnan a közeljövőben toloncolják haza, mert élettársával erőszakos volt. Az édesanya leginkább azt szeretné, ha lányok kimennének Kanadába, nagyon nehéz helyzetben vannak itthon.
Az édesanya azt is megosztotta, hogy tavaly nyáron volt egy időszak, amikor nem mert kilépni a lakásból, mások kíséretét kérte. Ezek után önkéntes munkát vállalt és rendeződött helyzete.
Az első interjú elemzése Argelander szempontjai szerint
Szubjektív információ: Az édesanya magatartása számomra ellentmondásos volt. Egyszerre aggódik is a lányokért, ugyanakkor nem tud mit tenni, hogy segítsen nekik. Aggódik Ibolya nővéréért, mert rossz körülmények között agresszív közegben él, ugyanakkor meg sem látogatja. Ibolyáért is aggódik, mert rajtakapta, hogy marihuánás cigit szív, de nem akadályozza meg azt, hogy pénzhez jusson, el sem gondolkodott azon, hogy egy tizenkét éves lány kezébe hogyan került drog. Az a meglátásom, hogy arra az édesanya is rájött, hogy a nővérétől kapta Ibolya az első szálakat, de ezt a tényt elfojtja, elnyomja, hogy ne kelljen szembenéznie a család teljes lezüllésével. Hitetlenkedve néztem az édesanyát, egyszerre értettem meg azt, hogy egy felnőtt, aki felelősséggel tartozik, gyermekeiért miért nem védi meg őket a külső hatásoktól, miért hagyja, hogy mindkét lánya ilyen helyzetbe sodródjon. Végül, amikor a Kanadába való költözést említette az az érzésem támadt, hogy meg akar szabadulni a lányaitól, nem akar magának több problémát.
Szcénikus információ: Amikor az édesanyával beszélgettem, több alkalommal is előfordult, hogy kabátját magán tartotta. Ezt nem tudtam mire vélni, mert az intézményünkben kellemes az idő. Bár négyszemközti beszélgetésünkkor látszólag megnyílt, testtartása, viselkedése nem ezt sugallta.
Első interjú a klienssel
Ibolyával egy külön alkalommal találkoztam. Az első interjúnkon elmondta, hogy napi tíz szál cigit szív, két-három alkalommal próbálkozott a leszokással, de eddig sikertelen volt. Szerinte mindenki dohányzik, édesanyja 1,5 dobozzal szív naponta. Először az ő cigijéből lopott, "ezt észre sem vette". A marihuánás cigire "meghívják" az esetek többségében. Az első cigit a nővére adta, "sokáig kellett kérlelnem érte." Elmondta azt is, hogy ha kap reggelire pénzt, akkor inkább azt megtartja és a barátnőjével közösen vesznek marihuánát "0,5 g egy ezres." Azért szereti szívni, mert utána "megnyugszik." Ezek után a fiú ügyekre terelődött a szó. Jelenleg van egy párkapcsolata, akinek feltehetőleg van egy másik barátnője, "de ő X.Y-nal is jár." Jelenleg öt tantárgyból áll bukásra. A beszélgetés végére egészen megnyílt, elmondta, hogy nagyon zavarja, hogy az édesanyja gyógyszert szed és utána "nagyon furán viselkedik."
Szubjektív információ: Párkapcsolati hálózatuk szövevényes és bonyolult. Aki az egyik nap még ősellenség, a másik nap legjobb barátnő, szélsőségek között mozognak kapcsolatai. Követni is nehéz, hogy éppen kivel van együtt. Egyre inkább az volt a benyomásom, hogy ez a lány teljesen elveszett. Sem az iskolában, sem otthon nem figyelnek rá, ugyanakkor az a 2-3 ember, akivel együtt szokott droghoz jutni, az állandó.
Szcénikus információ: Amikor Ibolyát a drogokról kérdeztem megmutatta a telefonját, aminek a háttérképe egy marihuána levél volt. Majd leszedte a hátulját és megmutatta, hogy abban rejlik a papír, amiben kapták az anyagot. Mindezt szinte büszkeséggel tette. A kamasz csoport tagjaként megélheti azt, hogy kapcsolódik valahova, valakikhez.
Anamnézis
Ibolya második, nem tervezett terhességből született. 6 évvel idősebb nővére van Ibolyának. A szülés során komplikáció nem lépett fel, időben 3000 grammal és 48 centiméterrel született. Édesanyja nyugodt babaként jellemezte, akit két koráig szoptatott. Mozgásfejlődéséből kiemelendő, hogy nem kúszott, fejlődése más tekintetben megfelelően zajlott. 4 éves korában kiszáradt és négy napot kórházban töltöttek.
A családi anamnézis első felvételekor nem említette a család problémáit. A családi anamnézis az elkövetkezendő ülésekből állt össze. Az édesapa alkoholizmussal küzd, rendszeresen bántalmazta az édesanyát. 2007-ben elköltözött az édesapa, új kapcsolata lett, Ibolyának született egy féltestvére. Ekkor Ibolya magatartása megváltozott, elkezdett csúnyán beszélni, veszekedni.
2010-ben az édesanya sokat dolgozott, de megszűnt a munkahelye. A munka utolsó hónapjaiban sokat panaszkodott a légkondicionálóra. Szerinte ettől megbetegedett, ezért nem járt be dolgozni, illetve munkahelyi konfliktusokra panaszkodott. 2011-ben a kislány elmondta, hogy az édesanyja kórházba feküdt be több hónapra, ekkor nevelőapja vigyázott rá. Pszichiátriai kezelés célja a gyógyszerfüggőség kezelése volt.
Az édesanya a korábbi ülések alkalmával beszámolt róla, hogy Ibolya nem tudja kezelni dühét, ököllel belecsap a falba, ajtóba. Egy alkalommal farcolás nyomokat vett észre rajta, mely azóta szerinte nem ismétlődött.
Pszichodinamikai elemzés
Ibolya csakúgy, mint a bántalmazott szülők gyermekeinek többsége nagyon kötődik az édesapjához, magasztalja őt. Fairbairn elmélete alapján ennek az az oka, hogy bevetíti a külső rossz tárgyat, a bántalmazó szülőt, akitől függ és tehetetlen vele szemben. Ibolya tehetetlenül nézte végig, hogy a szülei bántják egymást. Ezt a belső tárgyat pedig hasítja és elfojtja, így a rossz tárggyal együtt az egónak az a része is elfojtás alá kerül, mely a rossz tárggyal tárgykapcsolati egységet alkot. Védekezés képen a gyermek bevetíti a szülő gondoskodó viszonyulását is, ezt azonban eltúlozza, hogy a központi egónak legyen egy jó tárgy kapcsolati pólusa. Ennek következtében Ibolya az édesapját tökéletesnek éli meg, amit még a távolság is megerősít, hiszen azzal kapcsolatban nem lehet csalódni, aki a világ másik végén él.
Ibolya édesanyja, Rozália szintén szerhasználó. Azonban nincs tudatában annak, hogy probléma megoldás terén, hiszen gyógyszerhez nyúl minden adandó alkalommal. Ibolya nem tudta elsajátítani az önmegnyugtatás képességét, hiszen a marihuánát, cigarettát használja erre. Feltételezhető, hogy kapcsolatuk már korai szakaszban zavart szenvedett, amikor csecsemőként megnyugtatásra lett volna szüksége. Mivel Ibolya nem várt gyermek volt kapcsolatukat ez is terheli.
Rozália gyógyszerfüggősége hátterében más pszichiátriai zavar is állhat, szorongásos-zavar tüneteiről beszámolt, illetve kutatások szerint a pszichoaktív szerhasználattal kapcsolatos zavarokkal küzdők 80-93 százalékánál találtak egyéb pszichiátriai kórképet is. A szerhasználó személyek önmagukról hiányosan gondoskodnak, a pszichodinamikus elméletek szerint azért, mert nem tudta megfelelően internalizálni a szülőfigurákat, hiányzik belőle önmaga védelmezésének a képessége. Gabbard kiemeli, hogy a szerfüggő személy képtelen tolerálni és szabályozni az interperszonális közelséget, a személy képtelen kezelni a közelséggel összefüggő érzelmeket.
"A szer bevétele kétségbeesett kísérlet az énhiány, az alacsony önértékelés és az ezekkel összefüggő kapcsolati zavarok kompenzálására".
Ibolya és édesanyja sem tudják megfelelő képen kezelni indulataikat: Rozália szerhez nyúl, Ibolyának agresszív kitörései vannak.
Tesztek, diagnózis, differenciáldiagnózis
A CBCL szülői változata deviáns viselkedést jelzett határérték felett, valamint agressziót jelzett határértéken.
A kérdőív gyermek változata szintén deviáns viselkedést jelzett.
Családrajzát rajzolva megkérdezte, hogy édesapját felrajzolja-e. Végül úgy döntött, hogy igen. Korábbi családrajzában féltestvérét is feltüntette, most elfeledkezett róla. Az alakok a levegőben lógnak, talajvesztett pálcikaemberek. Mindenkinek felfele nyúlik ujj nélküli keze. Nemeket csak a hajak hossza jelzi, ruhát nem viselnek az alakok. Feltételezhető, hogy Ibolya a családon belül nem tud kapcsolódni senkihez sem. Bár az édesanyának már évek óta új kapcsolata van, ő nem került fel a rajzára, nem tekinti családtagnak.
Világjáték /Elemzési támpontok Polcz Alaine alapján/
A homokozásra 2 percet fordított. A tálcát két részre osztotta, középen folyóval.
1. hinta | 2. gyászoló | 3. gyászoló | 4. lány | 5. dolgozó |
6. híd | 7. virágos fa | 8. virágos fa | 9. virágos fa | 10. virágos fa |
11. pad | 12. pad | 13. libikóka | 14. kút | 15. homok |
16. cirkusz | 17. ember | 18. ember | 19. ember | 20. ember |
21. ember | 22. ember | 23. gyerek | 24. gyerek | 25. nő |
26. ABC | 27. állomás | 28. sín | 29. vonat | 30. gonosz nő |
31. király | 32. ház | 33. ház | 34. ház | 35. „szobormacik” |
Építési idő: 10 perc.
Felhasznált kategóriák: emberek, állatok, közlekedési eszközök, épület. A felhasznált elemek száma kevés, a kategóriák száma beszűkült. A hiányos világ, üres terek szorongást jeleznek. Első a hinta, bizonytalanságot, labilitást jelez.
Felhívó kérdésekre adott válaszok: Ebben a világban ő az édesanyjával lakik testvérével. Az édesapja a cirkusz felé kígyózó sorban áll. Világának kettéosztottsága élethelyzetének is megfelel, mert apja jelenleg külföldön tartózkodik. A hídon az apa új családja áll. Tűz a jobb oldalon ütne ki, ami a jövőt jelképezi. Életüket átható bizonytalanság könnyen tragédiába fulladhat. A házuk és édesapja között ott áll a vár, ami egyben egy nagy akadály is, illetve kifejezheti az idealizált családi képet, különösen a miatt is, mert a vár mellé helyezte a királyt és királynőt és egy lányt is. Ezek lehetnek az idealizált külső tárgyak és az ehhez kapcsolódó idealizált én. Míg az apáról beépített másik tárgy-rész a cirkuszba áll sorba. Az édesapa háza és a vár között húzódik a sín, egy összeköttetés, amely utalhat a vágyott kapcsolatokra.
Az exploráció és a kérdőívek alapján megadható diagnózis
BNO/6/ alapján F91.2 Kortárs-csoportba beilleszkedettek magatartászavara (szocializált magatartászavar): Ibolya kortárscsoportjába jól beilleszkedett, bár vannak konfliktusai, de néhány gyermekkel együtt szokott marihuánát fogyasztani. A csoportba tartozás fontos élmény számára. Agresszív és aszociális magatartás is jellemző rá: felesel a szőlővel, tanárokkal, iskolát kerüli, rendszeresen késik, utolsó órákról ellóg, haza későn megy, lopásból részt vett, édesanyjától feltehetőleg lopott pénzt, cigarettát biztosan.
DSM-IV alapján megadható diagnózis
Diszruptív viselkedési zavar vagy oppozíciós zavar kritériumainak, de ugyanakkor klinikailag jelentős károsodást okoznak.
Indikáció, kontraindikáció
Lehetséges terápiás módszer személyközpontú terápiás megközelítés, kognitív elemekkel. A szülőkkel való folyamatos konzultáció is szükséges, családterápiás technikai elemek beemelésével.
Terápiás szerződés, terápiás folyamat
Terápiás szerződés
Az édesanyával megállapodtunk, hogy pszichiológiai foglalkozásokon vesz részt Ibolya, a drogfogyasztás aggodalommal töltötte el, szeretné, ha iskolai hiányzásai is megszűnnének, és ha magatartása megváltozna. Ibolyával is megegyeztünk abban, hogy ezért jár újra hozzám, illetve Ibolya kifejezte, hogy szeretné, ha édesanyjával a kapcsolata konfliktus mentessé válna. Megfogalmaztam az édesanyának, hogy az ő részvétele nélkül nem látok esélyt a változásra, melyet elfogadott.
Megegyeztünk, hogy 8-10 alkalommal fogunk találkozni kétheti rendszerességgel. Heti rendszerességre sajnos az intézmény túlterheltsége miatt nincs lehetőség. A találkozások helyszíne a Nevelési Tanácsadó egyik szobája lesz. Egy találkozás 45 percet vesz igénybe, ha változás jön közbe a megbeszélthez képest, időben értesítjük egymást. A találkozások számukra ingyenesek, a gyermek ellátása államilag támogatott. Az első néhány alkalmon Ibolya vesz részt egyedül, majdkettőjükkel közösen folytatódnak az ülések.
Terápiás célok
Gyermekre vonatkozóan
Viselkedéses szinten: Az iskolai és otthoni magatartás megváltozása.
Affektív szinten: szorongás enyhülése, megszűnése, felelősség vállalása.
A szülőre vonatkozóan
Viselkedéses: hatékonyabb kommunikáció
Érzelmi szinten: intenzívebb érzelmi támogatás adása
Terápiás terv
Gyermekre vonatkozóan
célok megfogalmazása, jövőkép kialakítása, motiválás
hatékony érzelem kifejezés
az érzelmek differenciálása
hatékonyabb kommunikáció az édesanyával
A szülőkre vonatkozóan
Segíteni az édesanyát abban, hogy megfelelően kommunikáljon lányával
Az otthoni együttélés szabályainak hatékonyabb megfogalmazása és támogatás ebben
Terápiás kapcsolat
Kapcsolatom a családdal 2013 szeptembere óta tart. Ez a kapcsolat sajnos többször megszakadt, azonban probléma esetén az édesanya hozzám fordult újra és újra segítségért. Visszatérésük számomra megnyugtató, ugyanakkor érdemes őket jobban elkötelezni a terápiára, a változás felé. Az ismételt kapcsolatfelvétel után néhány alkalommal Ibolyával találkoztam, ekkor került sor diagnosztikára, majd kettőjükkel közösen találkoztam. A kiemelt ülés a harmadik közös alkalmunk.
Kiemelt ülés
Az ülésen anya és lánya együtt vettek részt, mert problémájuk kapcsolati helyzetben jelenik meg. Az édesanya legnagyobb problémája, hogy Ibolya nem kell fel reggel, sokat kell noszogatni, hogy késve elinduljon az iskolába.
Ugyanaz a probléma, semmi sem változott. Reggel bárhogyan könyörgök, rimánkodok neki nem hajlandó felkelni. Már mindent megpróbáltam, egyszerűen nem kel fel. - Neheztelően nézett lányára, aki csak mellette gubbaszt, néz maga elé és rágózik. Tekintete több volt, mint neheztelő számomra, feladó megadó, azt sugallta, hogy mindegy mit akarsz én már lemondtam rólad. Problémáját egy darabig ragozta, aztán átadtam a szót a lánynak is. Ő hogyan élte meg a reggeleket? Nagyon flegmán és durván vágott vissza, kamaszhoz méltóan. Azt mondta, hogy ahogy Rozália ébreszti az nem tetszik neki. Noszogatja, ő fáradt, aztán bökdösi, ébresztgeti, de egyre durvábban. Mindketten sérelmezték a másik hangvételét. Ibolya visszasüllyed komorságába a kirohanás után. Két felnőtt mellett azt érezhette, hogy itt úgy sem érti meg senki sem, mert a gyereknek kötelessége felkelni és iskolába menni. Ezt a helyzetet érzékelve kifejeztem, hogy milyen kellemetlen lehet neki.
Ibolya szempontjából a tünet feladása egyenlő lenne a megadással is. Ha szót fogad anyjának akkor veszít ebben a családi harcban. A reggeli keltési ceremónia egyfajta kapcsolódási pont is a gyermek és szülő között, szükségük van rá, mert máshogyan nem tudnak egymással kommunikálni. Paradox módon az édesanya így próbálhatja meg kifejezni a gondoskodását - iskolába küldi a gyereket, Ibolya pedig itt élheti meg gyermekiségét, a gondozó, bár rosszul gondoskodó anyát.
Rozália Ibolya hangsúlyán kissé felháborodott. Bár ez a felháborodottság számomra nem szülői harag volt, hanem mintha barátnők egymás között szurkálódnának. Elmondta, hogy más helyzetekben, hogyan szokott viselkedni, mennyi dühöt lát lányában, aztán hozzátette:
"Ugyanígy beszélt velem az apád is. Néha már attól félek..."
Ekkor csend állt be az ülésbe. Kérdésemre az anya befejezte a mondatot.
"attól, hogy bántani fogsz."
- Erre Ibolya egyszerre értetlenül és megdöbbenve nézett rá. A szót ekkor a múltra tereltem, arra az időre, amikor a férjétől félt. Az ülés közben arra gondoltam, hogy ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy anyát és lányát közelebb hozzam egymáshoz és, hogy a traumatikus múlttal foglalkozzunk. Ma azonban már nem feltétlenül lépnék így. Mivel nagyon problematikus családról és egy kiskamaszról van szó célszerű a problémák "itt és most" kezelése is.
A beszélgetés ezen a ponton fordult. Ibolya elmondta, hogy gyakran előfordult, hogy bántották anyját. Csendben beszélt, már nyoma sem volt flegma stílusának. Elmesélte, hogy emlékszik arra, hogy zajokat hallott, üvöltött az apja. Felszaladt a szobába és csak állt az ajtóban és nézte, hogy mi történik. Próbált anyjának segíteni, de nem tudott.
Ibolya ekkor már pityergett. Édesanyja ezt csendben és figyelmesen hallgatta. Ezután a beszélgetés egészen más mederben haladt. Megszűnt a vádaskodás, a gyűlölködés. Anya és lánya sorstársakként kezdtek viselkedni. Ez abban
mutatkozott meg, hogy a sok nehéz emlék után egy könnyebb közelmúltból származó emléket elevenítettek fel. Elmondták, hogy Rozália barátjának a gépe elromlott, amikor azt Ibolya használta. Ezt azonban kis titokként kezelték, nem mondták el a férfinak, amikor az kérdezte. Ekkor összemosolyogtak, nevettek a történteken. Amikor távoztak sokkal nyugodtabbak voltak, bennem az az érzés alakult ki, hogy sikerült kettőjük kapcsolatát kissé megerősíteni, szövetségesekként és nem ellenségként viselkedtek egymással.
A tünet pszichodinamikus elemzése
Ebbe a csonka családban rengeteg sérelem, bűntudat és félelem szorult be. Malan személyek háromszöge jól illeszthető esetükre. Az édesanya volt férjével bántalmazó kapcsolatot alakított ki. Ez a múltbéli kapcsolat megismétlődni látszik a lányával, akiben felismerni véli az apai szándékot. Nyilván a kislány még nem tenné ezt meg, ugyanakkor az édesanya már projektálja felé ezt a képet, amivel lassan-lassan már azonosul is. A háromszög itt nem a pszichológussal kapcsolatban jelenik meg, hanem egy múltbéli, és egy másik jelenlegi családi kapcsolatban jelenik meg az áttétel.
Ibolya nem agresszív nyíltan édesanyjával, passzív-agresszív vonások aktívan megmutatkoztak az ülésen is: az édesanya elvárásait passzívan szabotálja (nem kel fel reggel), nem végzi el a maga részét a közös feladatokban, tekintélyszemélyeket (szülőt, tanárt) kritizál. A passzív-agresszív viszonyulás az édesanyára is jellemző, hiszen indulatokat kelt lányában, szinte észrevétlenül, aztán joggal érezheti magát mártírnak, méltánytalanul elutasítottnak. Ibolya részéről is passzív-agresszív magatartás a rossz teljesítmény, a sorozatos bukás, ezzel bünteti a nem megfelelő gondoskodást.
A terápia folytatása
A terápia folytatásában mindenféle képen szükséges az édesanya problémájának az oldása. Feltétlenül szükséges a pszichiáterrel való kapcsolat felvétel gyógyszerfüggősége miatt és az intézményünk családgondozójával a kapcsolattartás. Ibolya saját és édesanyja elmondása alapján már nem él kábítószerrel, de családi háttere miatt elmondható, hogy hajlama van, és környezete miatt is veszélyeztetett. Szükségesnek látom a további explorációt, mert az édesanya párjáról semmit sem mondott még a család, csupán annyit, hogy nem kedvelik. A szupervíziós dolgozat megírása közben azonban felmerült bennem, hogy ha az édesanya ennyire hajlamos agressziót, vagy passzív-agressziót kiváltani a környezetében élőkből, akkor milyen mértékben vonódott be ebbe a családi dinamikába ez a férfi. Mivel már többször is előfordult, hogy megszakadt a kapcsolat a családdal, ezért a motivációs háttér felderítése elengedhetetlen.
Összefoglalás
A diagnosztikai interjú és az elvégzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a pszichoszociális körülmények a páciensnél klinikai mértékű zavarokat okoztak az érzelmek és a viselkedés területén, „Ibolyánál” kortárscsoportba beilleszkedettek magatartászavara (szocializált magatartászavar (F91.2) merült fel. Ibolya bántalmazó édesapa mellett nőt fel, akit idealizál, édesanyjával szemben pedig ellenáll, dacosan viselkedik, az iskolát rendszeresen kerüli. Belső feszültségét cigarettával, marihuánával vagy agresszív kitörésekkel enyhíti. Ibolya pszichoterápiás ellátása továbbra is szükséges. Az édesanyával való kapcsolattartás, támogatás és pszichoterápiába való eljuttatása javasolt.
Konklúzió
Abban a társadalomban, ahol az értékek és a morál válságban van, minden gyermekekkel/családokkal foglalkozó szakembernek nagy felelőssége van a gyermekek nevelésében, gyógyításában. Ez a történet nem egyedi, nagyon is
gyakori.
Tegyünk azért, hogy kevesebb krízis, sérülés, visszafordíthatatlan tragédia érje e korosztályt.