Egy beszélgetés körülbelül háromnegyed órát tart, és hetente (előzetes megbeszélés szerint) 1-4 alkalommal történik.
Igen. Pszichoterapeutaként köt az orvosi titoktartás.
Barátok vagy kollégák körében, esetleg a partnerével gyakran alakul ki olyan beszélgetés, amikor valaki a saját szemszögéből kiindulva ad tanácsokat, és kifejti, mit tenne az Ön helyében. Ilyen beszélgetések alkalmával bizonyára volt már olyan érzése, hogy nem minden fontos dolgot mondott el a másiknak (tapintatból). Talán azti is észrevette, hogy a másiknak előítéletei vannak, vagy rossz tapasztalatai, amelyek befolyásolják akkor, amikor tanácsokat ad. Lehetséges azonban, hogy Ön találkozott már olyan emberrel is, aki nemcsak arra volt képes, hogy meghallgassa Önt, hanem azt is megpróbálta, hogy egészen az Ön szemszögéből és az Ön álláspontjáról nézze a dolgokat. Lehet, hogy egyetlen tanácsot sem kapott tőle, és Ön mégis megkönnyebbült, és oldottabbnak érezte magát, egyszerűen azért, mert megértésre talált.
Olyan légkört szeretnék az Ön számára biztosítani, amelyet az imént ábrázoltam. A pszichoterapeuta igyekszik teljes mértékben az Ön problémáira ráhangolódni, amelyeket Ön föl kíván tárni. Nem akarom azonban Önt valamely meghatározott irányba terelni. A mi beszélgetéseink ebben a vonatkozásban is különböznek attól, amiről az imént beszéltünk, amikor tanácsokat és útmutatásokat kap valakitől. Ezen kívül még egy fontos mozzanat tekintetében is különbség adódik a pszichoterápiás és más beszélgetések között: pszichoterápia esetén nem a pszichoterapeutától függő beszélgetésről van szó. Amit Ön elmond, abból, ha olyan dolgokról beszél nálam, amelyek Önt nagyon nyomasztják, amelyeket azonban eddig elhallgatott, mert attól félt, hogy kedvezőtlen színben tűnik fel.
A pszichoterapeuta nem fog hallgatni, hanem megkísérli, hogy mindazt, amit Ön neki mond, érthetővé, világossá tegye az Ön számára, jelentőségét pontosan visszatükrözze. Ilyen módon nagymértékben segítségére lehet abban, hogy önmagát, érzéseinek, vágyainak, szándékainak ellentmondásaival együtt jobban megértse.
Célom abban áll, hogy Önt hozzásegítsem ahhoz, hogy önmagával tisztába jöjjön. Szeretném, ha önmagával is egyetértésben tudna élni. Úgy vélem, hogy a megértés légkörében belső feszültségeit kevesebb szorongás mellett is felismeri, és talán meg is tudja oldani, könnyebben tud majd dönteni és új felismerésekre jutni. Ezáltal valószínűleg valamelyest másképp is fog viselkedni a megszokott környezetében. Panaszai, nehézségei is csökkenni fognak.
A pszichológus bölcsész karon szerez egyetemi diplomát, a pszichiáter orvosi egyetemen. A klinikai területen dolgozó pszichológus a szakvizsgája után klinikai szakpszichológus lesz – felnőttekre vagy gyerekekre specializálódott szakember –, míg a pszichés betegekkel foglalkozó orvos pszichiátriából szakvizsgázik. Mindkét szakvizsga 3-4 év további tanulmányokat jelent az egyetemi diploma megszerzése után és ezzel egy időben az adott területen végzett gyógyító tevékenységet. (Az ÁNTSZ a működési engedélyeket a fenti szakvizsgák alapján adja ki.) Ha egy pszichológus neve előtt látja a „dr” jelzést, akkor ez azt jelenti, hogy az illető tudományos tevékenységet is végez, és egyetemi képzés keretében megszerezte a PhD fokozatot. Mivel alapképzettsége szerint a pszichológus nem orvos, így gyógyszert sem írhat fel Önnek, ha azonban erre lenne szükség, elküldi Önt egy pszichiáterhez, aki – orvos lévén – ebben segíteni tud.
A pszichoterapeuta cím további 3 év pszichoterápiás tanulmány folytatását és a pszichoterápiás szakvizsga letételét jelenti a szakpszichológusi vagy a szakorvosi vizsga után. A pszichoteraputák szaknévsora nyilvános, az interneten megtekinthető.
Bizony! A terapeuták maguk is több éven át ültek a másik fotelben, feküdtek a díványon és jártak csoportba. Az ún. sajátélményű terápia után pedig több éven át tanulták az adott módszert (pl. analitikusan orientált terápia), folyamatosan jártak megvitatni az adott módszerrel kezelt eseteiket tanáraikhoz és természetesen vizsgáztak is a képzés végén. Ha több módszert használnak, akkor mindezt többször csinálták végig, kivéve bizonyos esetekben a sajátélmény szakaszt. A pszichológusok a szakvizsga letétele után is folyamatosan képződnek: ez feltétele a szakember cím megtartásának.
Ön is és terapeutája is egy-egy fotelben ül, majdnem egymással szemben. Bizonyos relaxációt alkalmazó módszereknél, ha kényelmesebb, választhatja néha a fekvő helyzetet. Az ülés tartalmát, azt, hogy miről beszélnek, az a módszer is meghatározza, amivel dolgoznak. Ami bizonyára közös, hogy leginkább Ön fog beszélni, terapeutája pedig kisebb-nagyobb mértékben irányítani vagy terelni fogja a beszélgetést.
Sajnos nem. Furcsa módon pont ez fogja azt mutatni, hogy a terápia működik. Röviden fogalmazva: ha egy ülés felkavaró és megérintő érzelmileg, akár pozitív, akár negatív irányban, akkor biztos lehet benne, hogy történt valami előrevivő. Ugyanakkor még a rossz érzésekért is meg kell küzdeni: minden terápiában vannak olyan ülések vagy hosszabb szakaszok, amikor úgy érezheti majd, hogy nem történik semmi. Ezeket az állapotokat a legnehezebb kibírni.
A terápiás hatékonysághoz állandó keretek szükségesek: fontos, hogy ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben és persze ugyanazon terapeutával találkozzon. Ezek az először talán merevnek tűnő szabályok a terápia során értelmet és jelentést nyernek, biztonságot és viszonyítási pontokat hoznak létre.
A terápia modellhelyzetként működik: az a viselkedés, gondolkodási és érzelmi működésmód, ami a terápiás segítségkérést okozta, a terápiában is valószínűleg megjelenik. A terápiás folyamatban mód nyílik ezt megfigyelni és megváltoztatni. Ennek a jelenségnek a létrejöttét segíti, ha minél semlegesebb az alapkapcsolat, vagyis minél nagyobb a játéktér Ön és terapeutája között – ha egy baráti viszonyt utánzó helyzetet hozunk létre, a terápia folyamatát akadályozzuk.
Bizonyos esetekben igen: pl. ha a két terápiás módszer alapvetően eltér egymástól a kommunikációs formában – ilyen lehet mondjuk egy egyéni analitikus terápia és egy pszichodrámacsoport. Alapvetően fontos azonban, hogy a két terápiás tér átjárható, integrálható legyen. Ennek feltétele, hogy egyéni terapeutája tudja, hogy csoportba jár, illetve, hogy a csoportvezető(k) tudja(ák), hogy egyénibe is jár. Ha egyéni terápia közben szeretne elkezdeni csoportba járni, azt mindenképpen beszélje meg terapeutájával.
A terápiás szünet megbeszélés kérdése. Néha nehéz kibírni terápia nélkül, ha már benne van a folyamatban, mégis, hosszú távon jó hatása van. Ha krízisben van, a terapeuta meg fogja adni elérhetőségét és módot fog találni a segítségnyújtásra.
Szükség esetén pszichiáter kollégához (vagyis orvoshoz) irányítom, hogy a pszichoterápiát gyógyszeres kezeléssel (pl. szorongásoldó, hangulatjavító) is ki lehessen egészíteni. A gyógyszerek néha nemcsak elviselhetőbbé teszik a létezést vagy csökkentik a tüneteket, hanem a pszichoterápiás hozzáférést is fokozzák.
Elégedetlenségét feltétlenül ossza meg terapeutájával. Egy terápia elakadásának számtalan oka lehet, s ha ezt sikerül együtt kideríteni, minden bizonnyal pozitív változást fog előidézni. Ezért hát ne tartogassa rossz érzéseit, esetleg sértődöttségét, csalódottságát vagy haragját!
A pszichoterápia hatásának érvényesüléséhez hónapokban, sokszor években mérhető időtartam szükséges. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a kialakult problémás viselkedések, nézetek, érzelmi reakciók megértése és módosítása időigényes folyamat, a változás rendszerint fokozatosan, kis lépésekben jelentkezik. Általában azt mondhatjuk, hogy minél hosszabb idő óta áll fenn egy probléma és az élet minél több területére kiterjed, annál inkább hosszú terápiától várhatunk eredményt, a rövidterápiák inkább a nem túl régóta fennálló és körülírt, konkrét helyzetre korlátozódó problémák kezelésében hatékonyabbak. Természetesen a szükséges időtartam és a választandó módszer még számtalan tényezőtől függ.
