Ha beszélünk a gyerekkel a problémájáról, metafórával talán így jellemezhetjük ezt az állapotot: „a te agyad jól működik, csak egy kicsit rövidlátó”, „az eszed úgy működik mint egy számítógép, amelyiknek a memóriája olyan nagy (nagyon jó), hogy valami mindig kipotyog belőle, mielőtt a merevlemezen eltárolhatnád”.
Serdülők esetében előfordul, hogy úgy érzik „bolond vagyok” vagy fogyatékos és szorongani kezd, hogy ezt mások is felfedezik. Semmit sem szeretne jobban, csak azt, hogy ő ne üssön el a vele egykorúaktól.
A figyelemzavar szindrómája soha nem azonos a „a tudatalatti félelem a sikertől”, „az akarat betegsége” vagy az „erkölcsi kudarc” mítoszával. Nem „jellemgyengeség” és nem is a neurózis valamelyik formája. Az érintett gyerekek, serdülők, felnőttek „nem buták, lusták és bolondok.”
A gyermekeknek a nap folyamán többször van emlékezetkihagyása, álmodozónak tűnik, olyannak, mintha „nem lenne jelen.”
Kisgyerek korban és az iskola megkezdése előtt a gyerekek gyakran nyugtalanok.
A figyelemzavaros gyerek gyakori kudarca és a környezet értetlen reakciói, valamint az állandó büntetéssel való fenyegetőzés, különösen a hiperaktivtás nélküli figyelemzavaros gyerekeknél az elvárásoktól való szorongással és a kudarctól való félelemmel járnak. Ezek a magas feszültségi szintek szomatizáló jelenségekhez vezetnek, amely fej és hasfájás képében jelentkezik. Serdülőkorra jellemző az iskolakerülés. Tanulmányok kimutatják, hogy a figyelemzavarban szenvedő gyerekek mintegy 30%-a szenved még felnőtt korban is valamilyen szorongástól.
Módszerek
Soha nem szabad a figyelemzavart a személyiségtől és a környezettől elszigetelten kezelni! Az alábbi szempontokat mindig vizsgálnunk kell:
temperamentum
szocializációs és tanulási folyamatok
testvérsorban elfoglalt hely
Neurológiai vizsgálat mellett, szükséges elvégezni a pszichológiai tesztvizsgálatokat, alapképességek, a koncentráció, az impulzivitás felmérése érdekében, valamint az észlelés vizsgálatokat és a részképességi zavarokat fel kell mérni.
Szorongásokra, hangulatváltozásokara, a felismerhető belső feszültségre, az agresszív megnyilvánulásokra, elutasításra úgy a szülőnek, mint a pszichológusnak figyelni kell.
Amikor a gyerekkel teszteket végzünk, sokszor előfordul, hogy feladat közben a gyerek nehéznek véli a feladat megoldását, megkérdezi „muszáj nekem ezt megcsinálni?”, esteleg azt, hogy utálok számolni. A figyelemzavaros gyerek nem működik szívesen együtt az intelligencia tesztekben. Hamar felismeri, hogy a felnőtt akivel beszél „méltó ellenfele”-e és hogy a másik kedveli-e őt. Csak az ilyen személynek szavaz bizalmat, és csak az ilyen módon viselkedő személy számára fog megnyugtató és értékelhető eredményt produkálni.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kétszemélyes szituációban a figyelemzavaros gyerek tünetmentesnek tűnhet.
A diagnózis felállításakor ki kell hangsúlyozni a szülőknek, hogy a figyelemzavart SOHA NEM NEVELÉSI PROBLÉMA OKOZZA, másrészt semmiféle terápiás eljárással nem gyógyítható vagy szüntethető meg.
A terápia célja az lehet, hogy a gyereket megtanítsa az önmagával való kompetens bánásmódra és a szülőket, nevelőket megtanítani kompetens módon bánni a gyerekkel.
A hatás a gyerek önértékelésének növekedése, a család tehermentesítése, valamint megértés és nevelő hatású segítő eljárások kiépítésével a másodlagos problematika leépítése.
