Az agresszivitás olyan viselkedési forma, amely egy másik élőlény bántalmazását vagy sérülését szándékszik elérni úgy, hogy a célzott személy el akarja kerülni ezt a bánásmódot. A modern meglátások szerint, az agresszivitás egy természetes és adaptív viselkedés, amely az evolúció során alakult ki az emberi fajnál. Az agresszivitás olyan viselkedés, amelynek következménye az egyén relatív társas dominanciájának növekedése.
Az erőszak esetében a személy a dominanciát használja annak érdekében, hogy másoknak fizikai vagy pszichikai sérülést okozzon. Ez a meghatározás alapján értelmezett agresszivitás már nagyon korán megjelenik a gyerekeknél, és a legtöbb óvodás esetében 4 éves kora körül a legerőteljesebb, intenzitása ezután csökken. Számos esetben viszont az agresszivitás csak az iskolába lépés után válik nyilvánvalóvá, hiszen a szoros szabályrendszer alapján működő intézményekben az ilyen viselkedés a diákot, a csoporttársakat, tanárokat és az intézményt egyaránt érinti, a viselkedés következményei pedig itt a legkevésbé elfogadottak. Iskoláskorig az agresszív viselkedést a környezet és a szülők gyakran az életkornak, a gyerek nemének, illetve egy múló fázisnak tulajdonítják. Számos kutatás viszont arról számol be, hogy a bölcsődés, illetve óvodáskorban levő gyerek agresszív viselkedése, ellenálló, nehezen kezelhető, túlzottan aktív temperamentuma nagyon jó előrejelzője az iskolában jelentkező problémás viselkedéseknek. Az óvodában agresszíven megnyilvánuló gyerekek 50%-a tinédzserként is agresszív viselkedést mutat és ezeknek a gyerekeknek jelentős százaléka antiszociális magatartást is mutat.
Módszerek
Az iskolai agresszivitás kapcsán a felmérés, megelőzés és kezelés a gyakorlatban általában mindkét nem esetében azonos elveket követ, főként a programok csoportos jellege miatt. Mivel az agresszivitás kialakulásának tényezői, motivációja és következményei viszont lányok és fiúk esetében eltérhetnek, és az alkalmazott agresszivitás forma is különbözik, a szakirodalom egyre gyakrabban utal differenciált felmérésre, megelőző- illetve kezelő programokra ().
Az agresszivitás esetében megjelenő nemi különbségek esetében több magyarázó elv született.
Kutatók meglátása szerint, az agresszivitás természetes és adaptív emberi vonás. Ennek értelmében, a szexuális kiválasztódás folyamatában az agresszivitás főként férfiak esetében játszott fontos szerepet, és maradt fent. Ez a megközelítés megmagyarázná, hogy a nemi identitás és nemi szerepek megerősödésével párhuzamosan, miért nő a fiúk agresszivitása, és miért mutat csökkenő tendenciát a nőké, illetve miért alkalmaznak más-más agresszivitás formát a fiúk és a lányok.
Egy következő, specifikusabb magyarázat szerint, a lányok biológiailag korábban érnek, mint a fiúk. Ennek köszönhetően, a lányok korábban készek a szocializálódásra, és korábban megtapasztalják azokat a társas szabályokat, társas hatásokat, amelyek az agresszivitás minimális megnyilvánulását promoválják.
A nemi különbségek olyan egyéni rizikótényezők különbségéből származnak, amelyekre a fiúk érzékenyebbek (pl. gyerekkorban érzelmi és kognitív nehézségek) .
A nem egy olyan társas szerveződési dimenziót képez, amely mentén a gyerekek szegregált csoportokat alakítanak ki (főleg az iskolába lépés után), és amely a tagok eltérő jellemzői miatt a fiúk csoportjában a nyílt agresszivitást, a lányok csoportjában a társas jellegű agresszív megnyilvánulásokat segíti elő.
